NYELVTAN TÉTELEK


    A hangok találkozása, mássalhangzótörvények

    ? A magánhangzótörvénvek ? Hangrend (magánhangzó-harmónia) Törvényszerűség a szó hangszerkezetében, amely szerint az egyszerű magyar szavakban csak elöl képzett (palatális) vagy hátul képzett (veláris) magánhangzók szerepelhetnek. A csak palatális magánhangzókat tartalmazó szó hangrendje magas, a csak veláris magánhangzókat tartalmazó szó hangrendje mély. A szóösszetételek, a kölcsönszók és a hangtörténeti változások miatt létrejöttek vegyes hangrendű szavak is. A magánhangzó-harmónia alapnyelvi örökség. ? Illeszkedés Az illeszkedés a hangrend törvényének kiterjesztése a toldalékokra, vagyis a szótő hangrendje határozza meg a toldalék hangrendjét. Ez a törvény természetesen csak azokra toldalékokra érvényes, amelyeknek van magas-mély alakváltozatuk (-ban/-ben, -tól/-től, -ság/-ség). Magas hangrendű szavakhoz magas hangrendű toldalék járul,, mély hangrendű szóhoz mély hangrendű toldalék járul. Vannak nyelvünkben háromalakú toldalékok is (-on/-en/-ön, -hoz/-hez/-höz). Itt a magas hangrendű párnak van egy ajakkerekítéses (labiális) és egy ajakréses (illabiális) változata is. Ha a magas hangrendű szó utolsó szótagjának magánhangzója ajakréses, akkor az ajakréses toldalék illeszkedik, ha ajakkerekítéses az utolsó szótag magánhangzója, akkor az ajakkerekítéses magánhangzó járul a szóhoz. Ezt a hangváltakozást nevezzük ajakműködés szerinti illeszkedésnek. A fiam, nyilat, hat stb. szóalakokban mélyhangrendű a toldalék (illetőleg a kötőhangzó). Ennek nyelvtörténeti okai vannak. A vegyes hangrendű szavak illeszkedése bonyolultabb és bizonytalanabb: ? Ha az utolsó szótagban mély magánhangzó van, akkor a toldalék is mély hangrendű: leánynak, bíróságra ? Ha az utolsó szótagban ö, ő, ü, ű van, akkor a toldalék magas hangrendű: sofőrrel, kosztümben ? Ha az utolsó szótagban é, i, í van, akkor a toldalék általában mély hangrendű: kávéval, kocsiban ? Ha ezek a hangok a szó belsejében is előfordulnak, akkor ingadozik a toldalékolás: pozitívan - pozitíven ? Ha az utolsó szótagban nyílt e van, akkor ingadozik a toldalék hangrendje: Ágnessal - Ágnessel Összetett szavakban a toldalék az utótag hangrendjéhez igazodik. A toldalék hangrendje itt jelentéselkülönítő szereppel rendelkezik (honvéddel - Honvéddal). ? A mássalhangzótörvénvek A mássalhangzók egymás mellé kerülve, illetve bizonyos hangkörnyezetben szabályosan képzésbeli változásokon mennek keresztül, illetve változást okozhatnak egymásban. Ezeket a szabályszerű változásokat nevezzük mássalhangzótörvényeknek. Ezek a változások automatikusan mennek végbe, a mássalhangzók képzésmozzanataiban lévő távolságokat, különbségeket csökkentik vagy hidalják át, a kényelmesebb ejtést szolgálják. ? A hasonulás A hasonulás során két szomszédos mássalhangzó közül az egyik oly módon változtatja meg a másikat, hogy helyette egy másik hang keletkezik. A hasonlítás iránya kétféle lehet, hátraható (a későbbi hang hat az előzőre) ás előreható (a korábbi hang hat a későbbire). Ha a változás csak egy képzésmozzanatot érint, és az alkalmazkodó hang nem válik teljesen azonossá a hasonlító hanggal, akkor részleges hasonulásról beszélünk. A részleges hasonulásnak két fajtája van, a. zöngésség szerinti részleges hasonulás, melynek során a két szomszédos mássalhangzó közül az egyik zöngés, a másik zöngétlen, és a hátul álló zöngésség tekintetében megváltoztatja az elöl állót. A zöngésség szerinti részleges hasonulásnak két alfaj van: ? A zöngésség szerinti részleges hasonulás mind morfémák, mind összetett szavak tagjainak határán, mind az egyes szavak határán létrejön. A helyesírás ezt a hasonulást nem jelöli, de egyes esetekben az íráskép a kiejtést követi (keszkenő = kéz + kendő, lélegzet < lélek, lagzi < jóllakik, szitkozódik boszorkánnyal, boszorkány + vá > boszorkánnyá). ? Igék esetében az s, sz, z, dz végű igék utolsó mássalhangzója magához hasonlítja a tárgyas személyrag (-ja, -juk/-jük, -játok, -ják) j elemét, illetőleg a felszólító mód -j jelét. (olvassuk, olvassa, játssza, játsszátok, nézze, nézzék, eddze, eddzék). ? Névmások esetében az ez, az mutató névmás ragos és képzős (-féle, - fajta, kora, -beli) alakjaiban hátraható hasonítás történik (abban, afféle, effajta, ekkora, abbeli). A -val/-vel ragos alakokban a hasonítás lehet előre- és hátraható (avval - azzal, evvel - ezzel). ? Az írásban jelöletlen teljes hasonulás esetei: ? ny, ty, gy + j hangkapcsolatokból a kiejtésben nny, tty, ggy lesz (anyja, atyja, nagyja). A j a névszói alakokban a birtokos személyjel j-je, igei alakokban a kijelentő mód tárgyas személyrag j-je vagy a felszólító mód j jele. Ide tartozik még az öccse Szó Is, ahol a birtokos személyjel j-je hasonul. Ezt a változást helyesírásunk jelöli. ? sz + -ság/-ség, z + -ság/-ség hangkapcsolatokból a kiejtésben ss lesz (egészség, igazság). Ezt a változást helyesírásunk nem jelöli. ? Az összeolvadás Összeolvadáskor a két szomszédos mássalhangzó úgy hat egymásra, hogy mindkettő megváltozik, s egy harmadik hangot ejtünk. Két magánhangzó közötti helyzetben hosszú mássalhangzót (látja), mássalhangzó mellett rövid mássalhangzót (kertje) ejtünk. Az összeolvadásnak két fajtája van: a palatalizáció (t, d, n +j > tty/ty, ggy/gy, nny/ny) és az affrikáció (t, d, gy + s > ccs/cs, gy + sz > cc/c, t + s > ccs/cs). Az összeolvadást helyesírásunk soha nem jelöli. ? A rövidülés Ha írásban egy hosszú és egy rövid mássalhangzó kerül egymás mellé, akkor a hosszú mássalhangzót röviden ejtjük. (jobbra [jobraj, arccal [arcall) A rövidülést helyesírásunk nem jelöli. ? A kivetés Ha három vagy annál több különböző mássalhangzó kerül egymás mellé, akkor kiejtésben rendszerint a középső kiesik. (mindnyájan [minnyájan], kösd be [közs bel, gyöngytyúk [gyönytyúk]) Ezt a változást helyesírásunk soha nem jelöli. ? A nyúlás Két magánhangzó között a rövid mássalhangzót gyakran hosszan ejtjük. (együtt, egyes) ? A hiátustörvény Ha két magánhangzó kerül egymás mellé, az így keletkező hangűrt a kiejtésben vagy hiátustöltő hang beiktatásával, vagy az egyik magánhangzó kivetésével (leány > lány, reá > rá, elsejei > elseji) oldjuk fel. Mai nyelvhasználatunkban a hiátustöltő hang a nem teljes értékű f’ (fiú, tea, dió) Gyakran előfordul, hogy egy-egy szóalakban egyszerre több mássalhangzótörvény Is érvényesül. (patakzzanak - 1. k > g (a ‘z’zöngésítő hatása miatt), 2. zz z - rövidülés)

    LETÖLTÉS